Talán nem lövök túlzottan mellé, ha azt mondom Alexander Oakwood írása részben magyarázatot ad arra, miért alakult ki az a helyzet, ami miatt J. egy másik világot választott magának.

Az önbecsülés - a valósággal való, állandó, aktív, kezdeményező kapcsolat eredménye. Ez a kapcsolat sokszor kellemetlen tények tudomásul vételét, kemény csatákat jelent. Aki ettől visszaretten, az igyekszik minimálisra csökkenteni kapcsolatát a világgal. Ez történhet úgy is, hogy elemi szintre csökkenti a szükségleteit, de történhet úgy is, hogy a képzelet és a _kábítószerek_ segítségével egy fantáziavilággal veszi magát körül, amelyben garantáltak a sikerei, és a bódultság állapotában erősnek, értékesnek látja magát - ragyog rá az önbecsülés délibábja. Csapda mindkettő. Az egyik a sztoikus elvonulás csapdája, a másik a fantáziavilág csapdája.

Az önbecsülése visszaszerzéséhez könnyebb volt neki lejjebb tenni a lécet, mint megugrani azt szintet, amit az élet jelölt ki számára.